…ez meg ki?

Ezen a képen én vagyok, kb. öt évvel ezelőtt. Azóta sem lettem sármosabb. Csak öt évvel idősebb.

Ja, és van szemüvegem, mert enyhén rövidlátó vagyok. Nem annyira, hogy ne találjam meg a kulcsomat reggel, de a nyílt utcán csak 1 méterről ismernék fel embereket nélküle.

Azért írok blogot, mert anno a gimnáziumi osztálytársaim úgy vélték, feltűnési viszketegségtől szenvedek, szóval valószínűleg vakarózom.

Igazából régebben foglalkoztam újságírással is, sok egyéb mellett nettó két évig a print, majd a netes Alternatíva nagyszerű és szórakoztató csapatában; később a Műegyetemen tördeltem a kari lapot egy éven át, miközben a teljes szerkesztőség szemléletét próbáltam a profizmus irányába terelni, az is roppant szórakoztató volt. Azóta nem nagyon gyakoroltam, na majd most.

Addig jó, amíg csak írok, mert egyébként beszédhibás vagyok. Konkrétan pösze, de általános iskolában még raccsoltam is.

Volt blogom régebben is, de az már nagyon régi motorral futott, a működtetéséhez szükséges HTML/CSS programozással kijöttem a gyakorlatból, úgyhogy átköltöztem ide.

Zuglóban lakom egyébként, egy kívülről eléggé leromlott állapotú, belül szép, 35 négyzetméteres, első emeleti sorházi lakásban, potom pénzért. Cserébe mindent nekem kell megjavítani, ami elromlik, a lakóközösségről pedig annyit, hogy öt lakásra van külön közös képviselőnk, de lakógyűlés tíz éve volt utoljára.

Azért is akartam ide költözni, mert gyermekkoromban rajongtam a trolibuszokért. Ez a rajongás idővel általános közlekedésbuzerává fejlődött, olyannyira, hogy a végzett szakmám is úgy szól, hogy közúti közlekedésüzemvitel-ellátó. (Az ezt igazoló papírt egyébként nem rendes szakmai vizsgával szereztem, hanem minden idők legjobb OSZTV-s eredményével, amit azóta sem überelt senki.)

Ez sajnos sosem fér bele az önéletrajzomba, mert az érettségi óta eltelt hét év alatt hat munkahelyen dolgoztam három hónapnál hosszabb ideig, és még rengeteg rövidebb diákmelóban, csak a legmókásabbak: ellenőriztem raktárosokat egy autógyárban, javítottam félkész bankautomaták páncélszekrényeit, de évekig dolgoztam a műanyagiparban és két tömegközlekedési cégnél. Sőt, pár évig jártam egyetemre is.

Jelenleg a fővárosi közlekedésszervezőnél dolgozom menetirányítóként, ami azt jelenti, hogy három műszakban, napi nyolc órában őrködöm a felügyeletemre bízott autóbusz-, villamos- és trolibuszvonalak menetrendszerű közlekedése felett.

Azóta már nem szeretem annyira a trolibuszokat, mert mindig csak baj van velük.

Elég sokféle zenét hallgatok, de leginkább a klasszikus zenét szeretem. Őszintén hiszem, hogy Bartók a valaha élt legfantasztikusabb zeneszerző.

Tudok játszani nagybőgőn, csellón, és egy ideig tanultam énekelni is. Sajnos, mivel nem gyakorlom egyiket sem, most bármelyik elég rosszul menne. A látszat kedvéért azért van egy csellóm itthon.

Szeretem a rántott csirkét sült krumplival, a palacsintát, viszont ki nem állhatom a tökfőzeléket és a kelkáposztát. A kávét kis tejjel és két cukorral iszom a munkahelyemen, itthon inkább tejeskávé.

Ha valami lényeges kimaradt volna, alul lehet kérdezni.